Ma 15.00-tól a Csepel FC-t fogadtuk hazai környezetben a Budapesti Labdarúgó Szövetség, Serdülő '95 A Csoport 19. mérkőzés/19. fordulójában. Sport clubunk kifogástalannak mondható füves centerpályáján játszhattunk. Az időjárás kedvező volt, hiszen - bár végig esőfelhők keringtek az égbolton - eső csak elvétve, és akkor is csupán cseppekben esett. A szél eléggé erősen fújt, de lényegesen nem befolyásolta a játékot. Tartalékosnak mondható kerettel álltunk ki a mai összecsapáson, hiszen két kapusunk, sőt csapatkapitányunk sem állt Wágner Ádámnak, csapatunk vezetőedzőjének rendelkezésére (mind a hárman betegséggel bajlódnak). Az első negyed órában már több góllal vezethettünk volna, ám helyzeteinket - mint korábban általában - ezúttal sem sikerült gólra váltani. Egyszer majdnem a csepeliek szereztek vezetést, de Rendek - aki mezőnyjátékosból lett pótkapus -, bravúros vetődéssel hárított. A 18. percben Simon vállalt el egy szabadrúgást edzőink unszolására az ellenfél kapujától kb. 18 méterre, és egy pazar gólt lőtt: a sorfal felett elszálló labda a kapu jobb oldalába csapódott félmagasan úgy, hogy a vendégek kapusa még csak hozzáérni sem tudott. A következő gólt a vendégek szerezték. Az első gólunk utáni percekben kissé kitámadtunk, ezáltal lyuk keletkezett védelmünk jobb oldalán, és egy remek kontratámadás végén a 30. percben kiegyenlített ellenfelünk egyik támadója, miután a kijövő Rendek mellett eltolta és a kapu közepébe gurította a labdát. A következő jelentősebb esemény akkor történt, amikor Wágner Ádám a 33. percben lecserélte Pozsárt, és Lőrinczyt küldte be a helyére, a jobb oldali szélső támadó pozíciójába. A csere oka sérülés volt. Pozsár húzta a lábát, és mint kiderült, a korábban sérült bal bokáján érzett fájdalmat, melynek hatására szemmel láthatóan nem tudott megfelelően mozogni. Ennél sokkal örömtelibb esemény volt, amikor a 37. percben Simon ismét hatalmas gólt lőtt - ezúttal mezőnyből. Egy legurított labdát kapásból ellőtt 18-20 m-ről: a felső lécről a talajra csapódó, és a kapuba eső labda gyönyörű látványt nyújtott. Több gólt már egyik csapat sem rúgott az első félidőben, így 2 - 1-re vezettünk a félidei lefújást követően. A szünetben vezetőedzőnk nem cserélt. A második játékrész első jelentősebb eseménye a 45. percben történt, ekkor Bernáth a büntetőterületünkön belül - a játékvezető szerint sárga kártyát érően - szabálytalankodott, melynek következménye az lett, hogy büntetőhöz jutottak a vendégek. A rúgó játékos ezt higgadtan értékesítette: kapunk bal alsó sarkába gurítva a labdát 2 - 2-re módosította az állást. A 47. percben újabb cserére szánta el magát Wágner Ádám, Tarjáni helyére Berényit küldte be a támadó középpályás posztjára. Még egy gól esett a mérkőzésen, mivel ezt azonban nem mi szereztük, ebből következik, hogy végül a Csepel FC győzött. Az 56. percben egy - az edzőink számára igen lesgyanúsnak tűnő - kiugratás után a csepeliek egyik támadója a kapunkból kissé kint helyezkedő Rendek felett átemelte a labdát. Ezt követően Berényi kihagyta a mérkőzés egyik, hanem a legnagyobb helyzetét. Üres kapuba, kb. 6 m-ről nem tudott betalálni, egész egyszerűen egy elépattanó labdát a kapu fölé bombázott. Wágner Ádám azzal próbált lendíteni a támadó játékunkon, hogy Bernáthot a védelemből feljebb léptette a középpályára Berényi helyére, akit így az ő megüresedő helyére rendelt vissza, de már ez is kevésnek bizonyult az egyenlítő találathoz. A 69. percben még Szobotkát Erdész váltotta a bal oldali szélső támadó helyén, aki próbálkozott, maradandót azonban nem sikerült nyújtania, pontosabban gólt nem tudott szerezni. A végeredmény 3 - 2 lett a Csepel FC javára, és ezáltal elénk kerültek a táblázat 7. helyére. Rangadót veszítettünk, és a helyzetek alapján emiatt leginkább csak magunkat okolhatjuk. Összességében, ezúttal igen gyenge teljesítménnyel rukkoltunk elő, és maga a mérkőzés is nagyon alacsony színvonalú volt! Kár érte!