Vasárnapi vendég (1. rész): Wágner Nándor (segédedző)

"Ez az idény a nyári edzőtáborozással indult, ahol az egész pályás labdarúgás alapjaival ismertettük meg játékosainkat. Rá kellett döbbenniük, hogy megnövekedett a játéktér, ezzel együtt a játékosok száma is, azaz >>már nem 3/4 pályában kellett gondolkodniuk<<. A felkészülési mérkőzéseken igen gyengén teljesítettek, ezt leginkább azzal magyarázom, hogy nehezen alkalmazkodtak az egész pálya adta követelményekhez. Elsősorban a les szabályra gondolok és arra, hogy megszűnt az odavissza cserélés lehetősége. Közvetlen az edzőtáborozás után volt még pár hetünk a bajnokság kezdetéig, mely időszakot szakmailag nem igazán tudom értékelni, ugyanis, amiért Fonyódon dolgoztunk, azt sikerült "lenullázni". Leginkább azért, mert játékosaink nyaralások miatt nagy számban hiányoztak az edzésekről. Az őszi idény előtt, amikor mindenki számára "világossá" vált a sorsolás, jómagam a 10. helyre taksáltam csapatunkat. A fiúk az első mérkőzéseken rácáfoltak kissé pesszimista hozzáállásomra, hiszen magabiztos győzelmeket arattak, de mint utóbb kiderült, a jelenleg csoportunkban legszerényebb játékerőt képviselő csapatokkal szemben sikerültek mindezek. Amikor jöttek a nehezebb ellenfelek, bizony, sorra vesztesként hagytuk el a pályát. Tettük ezt annak ellenére, hogy egyik esetben sem játszottunk alárendelt szerepet, de talán ez az első egész pályás szereplés rutintalanságának >>számlájára írható<<. Az idény vége felé - a legerősebb csapatok ellen is -, számomra igen nagy küzdőszellemről és csapategységről tettek tanúbizonyságot a srácok, azaz bebizonyosodott, hogy nem a jelenlegi helyezésünk alapján kellene megítélni bennünket. Úgy hiszem, a tavaszi folytatásban az esetleges szerencse segítségével sokkalta több sikerélményben lehet részünk. Végül, annyit szeretnék még megemlíteni: nagy bajnak tartom, hogy néhány szülőnek és a csapat edzőinek céljai nem mindig közösek, ez sajnos, a csapategység rovására is ment. Tudomásul kellene venni, hogy ez egy csapatjáték, és nem pedig egyéni sportág..! Bízom abban, hogy rövidesen közös nevezőre tudunk jutni, leginkább azért, mert úgy érzem, a gyerekek is ezt szeretnék!"