Ma reggel 9.00-kor a Budafoki LC látta vendégül csapatunkat a Budapesti Labdarúgó Szövetség, Serdülő '95 A Csoport 7. mérkőzés/ 8. fordulójában. Hűvös reggel volt - bizony, elő kellett venni a szekrényből a melegítőt és a kiskabátot is. Nagyon szép a budafokiak sportlétesítménye - aki járt korábban Budafokon, annak talán ez nem újdonság -, a vezetők igazán nagyszerű körülményeket teremtenek a saját, illetve az odalátogató sportolók számára egyaránt. A mérkőzést egy úgynevezett harmadik generációs műfüves pályán rendezték. Ez azt leszámítva, hogy műfűvel borított, méltán nevezhető tökéletesnek. Messziről, de még közelről is teljesen úgy néz ki, mintha valódi fűvel borított lenne. Játékosainkon már a bemelegítés során érződött, hogy rendkívül élvezik a játékot ezen a talajon. Na de, ne siessünk annyira! 8.30 körül csapatunk vezetőedzője, Wágner Ádám kihirdette a kezdő tizenegyünket alkotó játékosok nevét. Az összeállítás jónéhány helyen megváltozott a hétközi, Kőbányai ISE elleni mérkőzéshez képest - persze, aki nyomon követi csapatunk eseményeit, az előre "boritékolhatta", hogy ezúttal is lesz valami csűrés-csavarás! Még egyszer sem fordult elő, hogy ugyanazzal a kezdő csapattal állt volna fel csapatunk egyik mérkőzésről a másikra. Felmerülhet a kérdés: miért nem? A válasz roppant egyszerű: mindig vannak betegek, sérültek, vagy egyéb okból hiányzó játékosok, illetve minden mérkőzésen más ellenfél ellen játszunk, és ez a tény olykor azt követeli meg, hogy ilyen-olyan megfontolásból ezen vagy azon a poszton az előző fordulóhoz képest más jusson szerephez. Edzőink ebben az idényben már kétszer látták mai ellenfelünket bajnoki mérkőzésen, így tisztában voltak jónéhány érdekességgel velük kapcsolatosan. Egy valamivel azonban nem számoltak, miszerint a Budafok idősebb korosztályaiban edződő és játszó, kiemelt tudású, mieinkkel egyidős játékosok is szerepet kapnak ma a hazaiaknál. Avagy, azt is mondhatnánk, hogy ellenünk a legerősebb összeállításban játszottak a vendéglátók. Ezúttal azonban, a mi csapatunk is talán az aktuálisan legerősebb összetételben lépett pályára. Az öltözőben már nyoma sem volt a hétközi vereség okozta csalódottságnak, mindenki (edző és játékos) csak a mai összecsapásra koncentrált. A fiúkon érződött, hogy itt ma Budafokon próbálnak majd minden tőlük telhetőt megtenni a siker érdekében. Pontban 9.00-kor Csomor játékvezető bele is fújt a sípjába, és a csapatok egymásnak "feszültek". Mieink a már megszokott 1 - 4 - 3 - 3-as hadrendben futballoztak, míg a vendégek - ahogy azt edzőink előzetesen várták - az 1 - 4 - 1 - 3 - 2-es felállási formát választották. A vendégek egy akcelerált támadóra és az őt hátulról segítő szintén jó adottságú játékosra építették támadójátékukat. Nálunk ugyan mindenki tudta, hogy mi is az ő konkrét feladata, mégis egy megingást követően az 5. percben sikerült a budafokiaknak megszerezniük a vezetést. Szerencsére, illetve csapatkapitányunknak, Hőgyének köszönhetően rá két percre egalizálódott az eredmény. Ezt követően már nem esett gól az első játékrészben, de remek produkciót nyújtott mind a két csapat. Élvezetes játékot, szép megoldásokat és megalkuvást nem tűrő küzdelmet láthatott a publikum. A félidei szünetben Göbl helyére Erdősi érkezett. A második félidőben elmondhatjuk, hogy még fegyelmezettebben és szervezettebben játszottak mieink. Bernáth igazi karmestere volt csapatunknak (jobbnál jobb megoldásai voltak), emellett szélsőink (Erdősi és Nagy. D. A.), valamint a védők között cikázó Hőgye is egyre nagyobb veszélyt jelentettek. Ennek hatására előbb egy szabadrúgást követően - honlapunk szerkesztőjének véleménye szerint - szabályos gólt szereztünk Bernáth révén, azonban ezt még a játékvezető les címén érvénytelenítette, majd Nagy D. A. egy szólót követően gyönyörű gólt "varrt" a hazaiak kapujának jobb alsó sarkába. Ezzel a 70. percben 2 - 1-re vezettünk. Ekkor már pályán volt a csereként beálló Simon és Tarjáni kettős is, gólunk után pedig még Bodzayt is beküldte vezetőedzőnk. Ebben a periódusban kapusunktól a támadókig mindenki "odatette magát", jó volt a meccs, de három perccel a lefújás előtt a budafokiak támadója egy a büntetőterületünk jobb oldaláról megeresztett lövést követően kiegyenlített, majd rá egy perccel később egy jobb oldali beadást követően a bal oldalon érkező másik budafoki labdarúgó közelről, könyörtelenül bevágta a labdát kapunkba, ezzel beállítva a 3 - 2-es végeredményt. Mindez, amolyan "sokként" érte edzőinket és csapatunk játékosait, na meg persze szurkolóinkat. Kegyetlen érzés így elveszíteni egy meccset, de ilyen a labdarúgás! Talpra kell állni, nincs mese! Mindentől függetlenül, maximális dicséret illeti minden ma pályára lépő játékosunkat, büszkék lehetünk a fiúkra, mert volt tartásunk. Az őszi idény fele már eltelt, így nyugodt szívvel elmondható, hogy egy masszív, saját elképzeléssel és stílussal bíró kis csapatunk van, melynek nincsen szégyenkezni valója. Egyelőre csupán az eredmények nem alakulnak úgy, ahogy kellene, de "ej' rá érünk arra még", hogy ez legyen az elsődleges szempont. Jó úton haladunk, csak le ne térjünk róla! Jövő héten javítani fogunk!