Szezonzáró összegzés csapatunk edzőinek tollából (II. rész)

"Őszhöz képest tavasszal sokkal stabilabbá vált csapatunk. Megítélésem szerint, ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy az 1 - 4 - 3 - 3-as játékrendszerünkön belül felállási formát váltottunk. Az 1 - 4 - 2 - 3 - 1-es felállási forma nagyobb biztonságot adott a középpályánkon, ugyanakkor, ha egy adott mérkőzésen a helyzet úgy kívánta meg - csakúgy, mint ősszel -, akár három támadóval is rohamoztuk az ellenfelet. Talán kevés szó esett arról, hogy tavasszal volt két olyan játékosunk, akik remek teljesítménnyel rukkoltak elő őszhöz képest. Bélára és Szobotkára gondolok. Előbbi a védelmünk tengelyében egy rendkívül magabiztos >>pillér<< volt, míg utóbbi szépen >>gyártotta<< a gólokat. Gondoljunk csak bele, e két játékos teljesen máshol futballozott a pályán, mint korábban évekig. Bélát ugyebár sokáig támadóként szerepeltettük, míg Szobotkát védőként. Úgy gondolom, jó döntés volt őket >>kiforgatni önmagukból<<. Visszatérve csapatunk játékára, nos, felemásak az érzéseim ezzel kapcsolatosan. Tény, hogy sikerült egy-két olyan csapatot megvernünk, melyeket a miénknél szakmailag magasabbra taksálok. Ezzel szemben viszont sikerült olyan csapatoktól pontokat veszítenünk, melyeket nálunk gyengébbnek (némelyiket bizony sokkal gyengébbnek) tartok. Amit a bajnokságban elért 8. helyezésünkről gondolok, azt talán nem is tudom szavakba önteni. Egy valamit szeretnék tisztázni ezzel összefüggésben! Volt egy bizonyos mérkőzésünk nem olyan régen a Grund 1986 FC ellen a 2007-2008-as bajnoki szezon záró fordulójában. Egy találkozó, ahol komoly dolgok forogtak kockán! Azt, hogy ez végül így alakult, kizárólag magunknak köszönhettük! Javíthattunk volna, >>helyre állíthattuk volna a világ rendjét<<, elérhettük volna a kitűzött és vágyott célunkat, boldogok lehettünk volna, végül szép emlékeket őrízhettünk volna meg magunkban erről az >>elátkozott<< szezonról! A hangsúly azon van, hogy minden rajtunk múlt! Na, elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amely nagy aggodalommal tölt el! Ez magyaros! Kell, de nem sikerül! Mentálisan gyengék vagyunk! Ez egy hihetetlenül összetett dolog, sokakat foglalkoztató téma! Úgy hiszem, ha a magyar gyermek (magyar ember) többsége tudna változtatni a mentalitásán, még sokra is vihetné! Persze, ehhez lehet, hogy máshol kellene szocializálódni! Amondó vagyok, fátylat a múltra! Ahogy néhányan tanácsolták nekem, már csak és kizárólag a pozitívumokra emlékszem, és a jövőbe tekintek! A pozitívum, hogy van egy olyan csapatunk, mely most  már egy ellenfelével szemben sem játszik alárendelt szerepet, emellett stabil, egyre erősödő kerettel rendelkezik. A jövő pedig minden tekintetben szépnek ígérkezik!"