Szezonzáró összegzés csapatunk edzőinek tollából

(I. rész)

"Tombol a nyár", kánikula van. A gyerekek a vakáció első napjainak élményeiben "lubickolnak", mi edzők pedig számot vetünk, elmélkedünk, és persze tervezünk! Kevesebb, mint egy esztendeje július végén, illetve augusztus elején hasonlóan szép idő volt, mint mostanság. Szlovákiába utazott csapatunk, hogy pár napot együtt töltsön, és készüljön a következő szezon kihívásaira, megmérettetéseire. Pontosan emlékszem (mintha ma lett volna), ahogy morfondíroztunk edző kollégáimmal , hogy kit, illetve kiket vigyünk magunkkal edzőtáborozásunkra sport clubunk más korosztályaiból, hogy meglegyen a 20 fős létszám. Ma meg ott tartunk, hogy... Egy remekül sikerült edzőtáborozás után, augusztus közepétől már Kelenvölgyben folytathattuk a közös munkát. Mindig elmondom - most is ezt teszem -, hogy egy utánpótlás edző a csapatával sohasem az előtte álló bajnoki szezonra készül, hanem a felnőttkorra, ahol "robbannia" kell a tehetségnek! A gyermekek ebből sokszor mit sem tudnak, de talán ez így is van rendjén! Nekik jó esetben csak az számít, hogy nyerjenek, na és az, hogy minél előbb végezzenek a táblázaton. A szurkolókról már nem is beszélve! Szóval, egy utánpótlás edzőnek pontosan tudnia kell, mit, mikor és miért csinál! Nem szabad, hogy türelmetlen legyen, nem szabad, hogy részsikerek magával ragadják, és bizony a legapróbb fejlődésnek is örülnie kell! Na, ezek azok az apró dolgok, melyekre röviden szeretnék kitérni! Nekem az edzői teendők mellett a csapatunk körüli szervezési ügyekért is felelnem kellett az elmúlt szezonban. Ezért elsősorban nem labdarúgó szakmai szempontból (erről majd családtagjaim úgy is részletesen beszámolnak), inkább szervezési oldalról szemlélném a 2006-2007-es szezont. Ikertestvéremmel egy adott makrociklust mindig részekre, illetve az ezekhez tartozó projektekre osztunk fel. Az elmúlt, körülbelül egy esztendőnyi idő leforgása alatt ezekből volt bőven. Szervezésügyileg a Szlovákiai edzőtáborozás jelentette az első nagy munkámat. Nem volt egyszerű mindent percről-percre egy idegen országban leegyeztetni és megtárgyalni, de véleményem szerint sikerült, talán még jobban is, mint 2005-ben. Ezt a projektet csapatunk saját honlapjának beindítása követte, melynek végtermékét minden kedves olvasó testközelből tapasztalhatja. Majd jött számomra a legnehezebb feladat, az Ivanics-kupa 2007 gyermek labdarúgó esemény megszervezése. Ennél a hagyományteremtő eseménynél minden évben arra törekszem (törekszünk), hogy olyan élménnyel gazdagodjanak a résztvevők, mely felejthetetlen. Ezért döntöttünk úgy januárban, hogy idén ezt nyolc csapatnak, egyszerre két helyszínen rendezzük meg. A díszvendég Kemenes Szabolcsnak, a Fradi kapusának meghívásával is arra törekedtünk, hogy növeljük a nívót! Nem tudom ki, hogy van vele, de én nagyon szép emlékeket őrzök. Ezek voltak a nagyobb "falatok", melyekkel meg kellett bírkóznom. Emlékeztetőül csupán a kisebb megpróbáltatásokat is feleleveníteném a teljesség igénye nélkül: edzésbeosztás; csapatunk egyenfelszerelésének előteremtése; szociometriai vizsgálat elvégzése; téli terembérlés; Karácsonyi, családi foci délelőtt megszervezése; bajnokság(ok) mérkőzéseinek egyeztetése; fizikai és technikai tudásszint felmérésének előkészítése; keretfotózás létrejötte; évzáró bankett megrendezése stb. Összességében ezzel arra szerettem volna egy picikét rávilágítani, hogy ma Magyarországon egy labdarúgó edzőnek a konkrét szakmai munkán túl nagyon sok más dologgal is foglalkoznia kell, avagy sok mindenhez értenie kell. Személyes tapasztalatom, hogy jobb helyeken, azaz külföldi országokban, ezeket a feladatokat erre szakosodott emberek végzik. Bár én még csak tanulom a sportmenedzserkedést, remélem nem okoztam nagy csalódást! Szerintem menedzselés terén - ha nem is nagy mértékben, de - lépett előre csapatunk és, hogy a következő szezonban mi fog vezérelni munkám során? Legfőképpen az, hogy a sokak szerint még "ismeretlen" csapatunk (ezt ma is egy kedves ismerősöm a "fejemhez vágta", amikor találkoztam vele az utcán, és szó esett társaságunkról), az ismerettség területén is jobb legyen, és ismerjék el a munkát, melyet végzek, illetve kollégáimmal együtt végzünk! Egyébként van néhány olyan ember - szerencsére a kisebbséget képviselik -, akiknek az elismerésére jómagam ezidáig sem számítottam, és a jövőben sem áll szándékomban! Ők az irigykedők..!