Szezonzáró összegzés csapatunk edzőinek tollából

(II. rész)

A mai napon engem ért az a megtiszteltetés, hogy pár szubjektív gondolatot megosszak honlapunk olvasóival a magunk mögött hagyott szezonnal kapcsolatosan. Mivel a feladatköröm elsősorban játékosaink képzésére és a mérkőzésekre való felkészítésükre "éleződött ki", így mentális és sportszakmai szempontból közelítem meg értékelésemet. Ami az őszi idényt illeti, két részre bontanám: az 1-11. forduló alkotja az első blokkot, és nyilván a 12-13. képezi a másodikat. Ennek a felosztásnak egyetlen fő oka van: a 11. fordulóban a Vasas-Pasarét Kft. "B" ellen játszottunk, mely találkozón 23 - 0-ra kikaptunk. A mérkőzés előtti időszakban csapatunk fejlődése - kisebb megingásoktól eltekintve - kiegyensúlyozott volt, és itt főképpen a mentális egyensúlyra gondolok. A Vasas-Pasarét Kft. "B" elleni összecsapás azonban olyan változásokat idézett elő mindennapjainkban, melyet feldolgozni sem a játékosoknak, sem nekünk edzőknek, nem volt egyszerű. Már a mérkőzést követő napon új játékosok toborzásába kezdtünk, sportszakmai téren is sok mindenben változtattunk, egyszerűen szólva: megváltozott csapatunk élete. A "padlóról" kellett rövid időn belül felállnia a gyerekeknek, a szerencsénk talán az volt, hogy az utolsó előtti fordulóban a nem túl erős Testvériség SE-vel játszottunk, és mivel könnyedén sikerült nyernünk ellenük, majd az utolsó meccsen a Dunaharaszti MTK-val 3 - 3-as eldöntetlen eredményt értünk el, így nem volt annyira rossz a téli szünetre elvonulni. A télen az új játékosok beilleszkedése volt a legfontosabb, mely úgy érzem - hacsak részben is, de - sikerült. Tavaszi szereplésünket úgy, mint az őszit két részre osztottam fel. Az első négy forduló tartozik az első blokkba, a többi ugyebár a másodikba. A negyedik fordulóban a Rákosmenti Rojik FC csapatával játszottunk idegen környezetben, és 9 - 2-es vereséget szenvedtünk (ezt megelőzte az első két tavaszi forduló veresége: előbb az akkori első helyezett II. Kerület UFC-Pénzügyőr SE, utóbb az akkori második helyezett Kőbányai ISE "A" ellen, azért a két "zakót" követően egyszer győztünk is, méghozzá az utolsó helyezett Rákossztentmihályi SC ellen). A rákosmentiek elleni mérkőzést követően leültünk beszélgetni egyesével valamennyi, akkoriban meghatározó szerepet betöltő játékosunkkal, és "láss csodát": a fiúk közül néhányan olyan ötleteket mondtak - például arról, hogy pár játékosunknak meglátásuk szerint máshol kellene játszania -, melyeket miután megfogadtunk, "varázsütésszerűen" minden pozitív irányba változott. Ha egy grafikonon be kellene rajzolnom az éves csapatteljesítményünket, akkor - az apróbb hullámhegyeket és hullámvölgyeket leszámítva - felfelé - lefelé - felfelé mutató lenne a görbe. Taktikailag elmondható, hogy az UEFA-elvek alapján alkalmazott, a védekezésben három védőből, három középpályásból és egy ékből álló, a támadásban dupla rombusz-alakzatba átalakuló felállási formáknak sok előnye volt mind a 1/2, mind a 3/4 pályás időszakunkban (hátrányai is adódtak természetesen, csak egy példa: kevésnek éreztem a középpályán lévő játékosokat). Ezen taktikai gondolatoknál azonban sokkal fontosabbnak tartom játékosaink technikai fejlődését és a csapatjátékunkban első lépésben megjelenő stíluselemeket, mindezek számomra szerény bizakodásra adnak okot! Végezetül mindenkitől, aki csapatunk életében így vagy úgy érdekelt, ismét sok-sok türelmet kérnék! Az egész pályás labdarúgás időszaka következik! Ez nem lesz egyszerű, pláne nem az első évben! Célom (edzőtársaimmal együtt) továbbra is a felnőttkori labdarúgásra való felkészítés, nem pedig a siker hajszolása! Egyébként is, úgy gondolom, a sikert nem hajszolni, hanem elérni kell!